Minden a tetőbe újonnan beépített faszerkezetet impregnálni kell!

Az újonnan beépített faszerkezetek kötelező faanyagvédelmét a 253/1997 Kr. (OTÉK) rendelet írja elő.

A fa kivágásának pillanatától a faanyag állaga különböző sebességgel, de folyamatosan romlik. A faanyagot a természet termeli, és mint ilyen, az anyagkörforgalom fontos része. Ez azt jelenti, hogy a természetben jelen vannak a lebontást végzők is. A faanyagvédelem feladata tehát ennek a lebontási folyamatnak a megakadályozása, késleltetése.

Mivel az élő, biotikus tényezők rongálják leginkább a faszerkezeteket, (gombák és rovarok) a faanyagvédelem keretében a teherhordó faszerkezeteket kezeljük, általában ezekre mérgező anyagokkal.

Számos eljárás létezik, de az építő minőségű faanyagoknál az alábbiak terjedtek el:

1. Permetezés: a vegyszert a felületre permetezik.
   Előnye(+): a szerkezet elkészítése után a végleges felületet kezelik. Hátránya(-): egészségtelen a munkát elvégző személyre nézve, a felvitt szer mennyisége csekély, nagy a pontatlan munka kockázata, nem ellenőrizhető, nem műbizonylatolható.
2. Áztatás hagyományos módon: a vegyszert egy arra rendszeresített áztatókádban kézi mártogatással viszik fel a felületre.
   Előnye(+): a szer a fafelület minden részébe be tud hatolni.
   Hátránya(-): a kézi mártogatás nehézkes és a felvitt vegyszer mennyisége változó. (attól függ, mennyi ideig hagyták a kádban?)
3. Áztatás automata kádban: a legjobb ár/érték megoldás.
   Előnye(+): a programvezérelt kádba gépi erővel mozgatják a faanyagot, a beállított programvezérlés pedig kiszámítható, több ciklusból áll és egyenletes kezelést tesz lehetővé, ráadásul maga az eljárásról műbizonylat készülhet. A kád méretétől függően akár exra méretek (8-11fm) is kezelhetők.
4. Nagynyomású telítés: a vegyszert túlnyomás segítségével a fa belselyébe juttatják.
   Előnye(+): óriási hatásfok, extra védelem.
   Hátránya(-): magas eljárási költség.